Amikor én megyek coachingba

Először is talán ott kezdem, miért döntöttem úgy, ott hagyom a pszichológia szakot és tanulok helyette coachingot.

Volt persze több oka is, de engem leginkább az motivált, hogy gyakorlati tudásom legyen, és hogy minél előbb kezdhessek el emberekkel dolgozni.

Ez nem azt jelenti, hogy ne tartanám fontosnak a pszichológiát vagy bármi más ahhoz szorosan kapcsolódó tuományterületet. Nagyon is annak tartom. Ezért kerestem olyan képzést, ami egyszerre gyakorlati, és - ugyanakkor - megadja azt a tudásbeli hátteret is, ami a coachinghoz és amúgy minden segítői munkához elengedhetetlen. Köszi szépen Neosys, remek képzés volt:)

Ez a bejegyzés most azonban nem arról szól, milyen szerintem egy jó coaching képzés (lehet majd olyan is lesz), hanem, hogy milyen élmény coachingba menni.

Az egész "ügy" ott kezdődik, hogy mikor, milyen esetben megyek pl. én coach-hoz és nem mondjuk pszichológushoz, terapeutához, stb. Ehhez talán a legegyszerűbb, ha felidézem az utolsó alkalmat, amikor coach-hoz fordultam: épp azon dilemmáztam több hónapja, hogy bizony fel kéne mondanom. Soha nem egyszerű döntés az ilyen. Nyomasztó, nagy bátorság kell hozzá, és az sem árt, ha látjuk, hova lépünk utána. Én annyit tudtam, nem szeretnék rögtön újra 8 órás állást, hanem annak szeretnék teret adni, hogy kipróbáljam magam coachként, segítőként, szervezetfejlesztőként, freelancer formában. Valahogy viszont nem bírtam rávenni magam, hogy leüljek, és tisztán átgondoljam az előttem álló opciókat. Valószínűleg a felmondás körüli érzelmi katyvasz nem engedte ezt. Ekkor fordultam coach-hoz. Azzal a konkrét kéréssel, hogy nézzünk rá a mostani helyzetre, amiben vagyok, vegyük végig a lehetőségeimet, annak előnyeivel és esetleges buktatóival, és lássak rá arra is, mik azok az érzelmek, amik visszatartanak, mire van szükségem, hogy a döntést meghozzam. Jó kis agenda:) És hát ez lett. A coach, akihez elmentem, profin kísért a folyamatban, meghallgatott, visszatükrözött, kérdezett, mélyített, és a coaching folyamat végére lett egy a lehetőségeimet felvázoló jegyzetem. Nagyon sokat segített a döntési folyamatban, hogy nem azt éreztem, itt a vég, ha felmondok, azt se tudom, merre az előre, hanem ott volt A, B és C opció előttem. Hát erre kiváló a coaching például szerintem. Konkrét kérdés, belátható jövőtervezési szándék, érzelmi katyvasz.