Veszteségfeldolgozás fókuszolással

Áprilisban indítunk egy csoportot Andrással a veszteség témakörben. Hogy miért pont ebben? Részemről azért, mert tapasztaltam, mit jelent elveszíteni valakit, lezárni egy szakaszt, költözni, 3 éven belül akár háromszor is, felmondani, újrakezdeni, és sorolhatnám. Ahogy tapasztaltuk mindannyian.

Nem hiszem, hogy lenne a veszteség feldolgozására tuti recept. Magam is azt tapasztaltam, hogy volt, amit könnyen le tudtam zárni, és volt, ami hosszú évekbe tellett. És azt is megtanultam, hogy a lezárás folyamatát tisztelnem kell, hogy nem siettethetem, nem léphetek át egyes fázisokat, úgy nem megy.

Szóval megúszni nem lehet. De tudatosítani az egyes fázisokat, teret engedni az érzéseknek, elfogadni és megengedni, hogy legyen az, ami van, azt lehet. És ez nagyon sokban hozzájárul a veszteség feldolgozásához, az adott fejezet lezárásához.

A csoportra készülve találtam rá Richard Dawson Processing my daughter’s death with Focusing című írására. 7 oldal és nem könnyű olvasmány. Közben gyönyörű és megható is. Richard arról ír, hogyan segített neki a fókuszolás feldolgozni a lánya halálát.

Richard szerint "Értékes kiindulópont Ann Weiser Cornell The Power of Focusing: A Gyakorlati útmutató az érzelmi öngyógyításhoz (1996) könyve. Ann az egyes számú „én” magot sok kis részre osztja fel. <...> "Ha azon kapod magad, hogy azt mondod: „Szomorú vagyok”, próbáld meg ezt arra változtatni, hogy „Egy részem szomorú” vagy „van egy szomorú érzésem" vagy "tudom, hogy van egy valami, ami szomorúan érzi magát". Ettől a szomorú érzés olyasvalamivé válik, amivel együtt lehetsz, ahelyett, hogy mindent átélnél, mert egy részed csak, és nem te vagy teljes egészedben."

Ez a látszólag egyszerű váltás az egészről a „részre” teljesen új világot nyit meg, nevezetesen, hogy „a saját énrészed, azaz akár több énészed jó hallgatójává válj". A fókuszálás adta figyelem „lehetővé teszi, hogy meghallgasd az éned minden részét".

Richard arról is ír, hogyan segítette őt a fókuszolás együttérző és szeretteteli attitűdje. A fókuszolás megtanította bízni a teste bölcsességében. Ann könyvének és saját fókuszkísérőjének segítségével a kezdeti üresség érzetét ismeri meg jobban, arról ír, hogy attól, hogy elfogadta ennek az ürességnek a létezését, hogy nem támadta vagy tagadta, mennyire megkönnyebbült.

Ez a fókuszolás egyik kulcseleme. Hogy ami bennünk van, lehessen, tudjunk együtt lenni vele, engedjük meg azt, hogyha nehéz érzés is, de lehessen. Mert valami fontosat szeretne közölni velünk.

Számomra a fókuszolás egyik legnagyobb ereje ez: a megengedés, elfogadás, a lehet, ami van, olyan tempóban és úgy, ahogy éppen lenni tud. Nem siettet, nem vár el, mellettem van, meghallgat, támogat.